Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ahogy

, 294 olvasás, gyemant , 12 hozzászólás

Szerelem

Ahogy a hideg téli szél
kotorja a havat
kietlen pusztákon
fagyos éjjeleken





Ahogy a hideg téli szél
kotorja a havat
kietlen pusztákon
fagyos éjjeleken,
fájdalmaim enyhül.
A gyötrelem kútjának
csukom fedelét
szelíden, nesztelen.
Ahogy a szürke felhők közül
előbújt délutáni napfény
tünteti el a fehér erdő
fagyos zúzmaráját,
futkos az öröm
lentről egész fel
lázasan lüktető szívemen át.

Hogy aztán mi lesz,
talán nem is tudom,
van még egy sötét,
csillagtalan éj
ami el kell múljon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34
Összes: 350
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2385 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz