Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Egy éve annak

, 465 olvasás, szomorufuz , 16 hozzászólás

Elmélkedés

A hegyek ragyogtak a verőfényben.
A fák között játszott az átsütő napsugár.
Út - utak! A csoda!
Ad még szívemben az élet új tavaszt?…





A hegyek ragyogtak a verőfényben.
A fák között játszott az átsütő napsugár.
Út - utak! A csoda!
Ad még szívemben az élet új tavaszt?
Élni akarok!
Ha szívem fájdalommal teli is,
ha bukdácsolok is, de élni.
Újra élni és újra szeretni.
És örülni minden szépnek,
és megtalálni újra az életemet.
Te már régen nem engem szeretsz,
vagy talán nem is szerettél.
Egy éve annak, hogy tovaléptél…
Kerestél valakit, akiben remélted, -
megtalálod a szerelmet.
Hazudtál nekem, igen, te hazudtál,
nem én Neked!
Tudtad jól, hogy csak árulás az egész.
De féltél!
Féltél az őszinteségtől.
Gyaláztál, megtagadtál.
Pedig hidd el, az idő mindent igazol.
Az idő, ami késve rendezi az érzéseket.
Akkor, mikor már nincs visszaút.
Eláraszt, - beivódik a lélekbe,
rászáll a lélekre,
terjed egész valónkra.
Végre meg kellene tanulnom élni.
Meggyűlölni is tanulni kellene,
de vajon szabad -e?
Naponta kellene mindent újra tanulnom,
a fájdalommal együtt élni,
boldognak vagy boldogtalannak lenni.
Felejteni és újra felejteni.
Főleg a szerelmet - végleg feledni…
Egy éve annak, hogy nem tudsz szeretni…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: szomorufuz
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.165 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz