Kölyökként, napsugárban
fürösztötted hasad a homokban,
és most oly jól esik
ha ázott köpenyeden
fény csillan, néha, a zivatarban.
Hatalmas szelek járnak,
elvisznek majd egyszer a világból.
Emlékezel mégis?
Az idő megállt. Erdő
közepén, tisztáson, játszik a fény.