-Van itt valaki?
-Nem, nincs itt senki, senki csak te vagy! -válaszolta a hang
Nincs itt senki csak te, csak te vagy egymagad!
Gyerekkorában minden nyáron a nagyszülei vigyáztak rá Pesten,
olyankor minden nap az utcákat járta -tudod, csak hogy elüsse az időt valamivel
Azóta utálja a várost, ha rosszat álmodik, álmában üres utcák között bolyong,
négyszögletes falak között…
-Nincs itt senki csak te, csak te vagy egymagad,
tévedés, ha azt hiszed, hogy van, aki számon tartja a dolgaid,
a te dolgaid csak a senki tartja számon, a senki én vagyok! -soha életében nem érezte magát olyan magányosnak, mint abban a pillanatban
Aztán egy végtelen hosszú folyosón kellett keresztülhaladnia…