Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Teák mellett

, 467 olvasás, Machek , 4 hozzászólás

Álom

Keleti dharma vagy dél-amerikai mate. Itt a dharma tea került kipróbálásra…

Eljött megint. Pihenni és a keleti dharmát átélni. "Egy tea mennyi mindent nyújthat egy népből. Ez az egyetlen termék, ami leplezetlenül mutatja meg a hangulatát egy társadalomnak, amely neveli. Például egy a Dél-Amerika pampáin kedvelt italnak, a matének, megvan a hangulata. Markáns és nyugtató egyben. Nem csoda, hogy sokan isszák is. A keleti tea ennek az ellentéte. Egy igazi Darjeeling sejtelmes és mindig képes valami újat adni. Sose ugyanazt. Ma ezt választom, az állandó újdonságot." - gondolta. Le is adta rendelését. Fájó szívvel ült tovább… Nincsen itt az, aki miatt lejött. Nem baj, most élvezni fogja a teát és várja a négy órát, mert akkor még történhet csoda. Körülnézett. Most döbbent rá, mennyire kihúzta magát a világból megint. Körülötte mindenki sürgött-forgott, de Ő mint egy öregúr ült és nézett a semmibe.
Fájóan tépett szívébe a múlt, mert ma megint minden eszébe jutott. Az, hogy volt Ő boldog és ezerszínű. Nem úgy, mint most. Szürke és egykedvű. Vissza szeretne térni, egy olyan pontra, amikor még minden biztos volt… Amikor nem kellett küzdenie a reggellel. Most már kezd belefáradni az állandó harcba. Nem kell neki más, úgyse lesz szebb. Nem kell neki új, hisz a régi is mindennap újat adott neki, még akkor is, amikor szívtét tépte ki. Eközben tejet öntött a teába és nézte, hogyan árad szét benne, mint filmekben a méreg a vízben. Új mezőkre lépett. Látta, így fertőzte meg szívét az az érzelem, ami máig nem engedi. Képek jelentek meg előtte. Az első személyes találkozás, akkor még külön, majd váltás és az első csók csattant újra ajkán. Nem látott mást a képeken kívül, de érezte újra mosolyra ugrott a szája. Régen mosolygott, így legalábbis. Ez a szívéből jött, annak is a leges legmélyéről. Nem volt felszínes, se nem félszeg. Egyszerű színtiszta érzelem volt, semmi más.
Sajnos nem is tartott sokáig. Mert jött kapásból a rossz is.
A lelki felszállópályán a gép hirtelen kettétört. Nem maradt túlélő, egy kis gyermeken kívül, aki keservesen sírt és ringatózott. Majd ordítva kérdezte a világtól: "Miért?!?" és zokogva, tombolva a roncsok között kutatni kezdett. Ő nézte ezt a fiút hosszan. Szorított neki, hogy meglelje azt, amit ily keservesen keres. Hirtelen egy villanás és már nem a gyermek állt a roncsok felett. Két kezével maga túrta félre a nehéz vasdarabokat. Közben zokogva ezt rebegte: "Kedves… Hol vagy? Felelj?". Rövid pakolás után meg is lelte. Ott feküdt az ülésben, angyali álmát aludva. Kiemelte onnan, keservesen magához szorította és sírt.
Ekkor rándult vissza a földi világba. Látta, hogy ebben a létben is potyognak a szeméből a cseppek, le a kezére. Rájött, hogy igazán nem tudja miért ül ezen a helyen. Azt is konstatálta, hogy most nem esik jól neki ez a fajta tea, jelen állapotában. Most inkább matét kéne innia. Az ad lendületet. Pedig azt hitte neki most ki kell kapcsolnia…

Megjegyzés: 2007. március

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Novella
· Írta: Machek
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 321
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 354
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2493 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz