Nullától tízig
Varázslat világa, világ varázsa,
mosolynak, barátnak nincsen ára.
Boldog tudatlanság, nincs határ,
valóság, képzelet összezár.
Tíztől húszig
Megvilágosodás, elszakadás, tisztul a kép.
Nem tudod hogyan, de biztos, hogy másképp!
Miért, hogy a legtöbb felnőtt ilyen ostoba,
és miért az ő kezükben életed sora?
Húsztól harmincig
Te az életé s az élet a tiéd lesz,
semmi vagy még, de bármi, minden lehetsz.
Társakat, barátokat próbálsz. Véletlen
és szükségszerűség ütközik védhetetlen.
Harminctól negyvenig
Jöhet kudarc, jöhet fényes holnap,
de nyúlt árnyékot húz a lefelé hajló Nap.
Országot, nyelvet, házat már
Végérvényesen választottál.
Negyventől ötvenig
Elönt a döbbenet: a halhatatlanság halála.
Bár erős vagy még, és adnak a szavadra,
te már tudod: az élet gyönyörű és édes,
gyönyörű, mert véges.
Ötventől hatvanig
Néha még azt hiszed, akármit tehetsz,
egyszer begörcsölsz, azután kiengedsz.
Dacolsz a felsőbb akarattal – a világ így kerek,
Elhasznált agyadban pattannak az erek.
Hatvantól hetvenig
Vagy, de nem vagy! Harminc alatt
a szembejövők átnéznek rajtad,
vagy mint az üveg. S végül elhiszed,
hogy nyomodban már az elmúlás liheg.
Hetven után
Örülsz, ha megéred, ha nem gyötör gyász és baj,
győzelmek és elhalt remények sejlenek, ó jaj!
Már csak múltad van, jövőd semmi.
Napok sorjáznak, de te tudod:
az élet mégis ajándék volt.