Ha én lehetnék a forró nyár
hűvös erdejében az árny,
ágon rezgő levél,
egy nem síró lélek…
Ha én lehetnék a forró nyár
hűvös erdejében az árny,
ágon rezgő levél,
egy nem síró lélek,
utadon hol jársz
szélfésülte fa,
feléd szálló madár,
hol csattogna a szárny,
boldog lehetnék,
bármerre mennél,
csillagként az égen
követhetnélek.
S ha hinnél is nekem,
könnyező szemekkel
mondanám el szépen
mennyire szeretlek.