Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Toronyszoba

, 384 olvasás, kapolyi.gyorgy , 8 hozzászólás

Ezerszín

A szűk kis toronyszoba ablakában a viseltes-helyenként szakadozott függönybe belegabalyodott az éjszaka.
Felszívta a tűnő kert bokrai között bolyongó-vak emlékeket, halódó neszeket.
Tömege mindent elsodort, eltépve az időt, vakká téve a szemeket. Lomhán kúszott felfelé az épület falán. Csak a hold hideg fénye világított, szerető anyaként végigfuttatta fakó ujjait a kékes félhomályon.
E csendes-lassú hullámzásban egyre kivehetőbbé vált a tárt ablakon beúszó ködhajó.
Lebegő árnya közeledett, kivilágítatlan fedélzetén láthatatlan utasaival.

Múltbamerűlt- holt érzelmek lehelete érződött a sötét szoba légterében, nyúlósan rámtapadva, felidézve emlékezetemben mindent, amit el akarok felejteni.
A hajótest szinte arcomat érintve balrafordult, a bársonyos sötétségben végiglebegett a szobán, elérve az ablakot. Kikúszott a végtelen éjszakába.
Egyre kisebbedő-derengő alakja még sokáig látszott a semmiben, magával víve belőlem valamit ami pótolhatatlan, aminek hiányát sosem tünteti el a könyörületes, jótékony feledés.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: kapolyi.gyorgy
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 360
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2254 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz