Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kegyetlen álom

, 329 olvasás, gszabo , 1 hozzászólás

Abszurd

Nem volt holló,
ki szemem vájja,
sem vágóhíd borzadálya,
térdig érő vérpatak!

Nem üldözött híd alatt,
gonosz szemû rémalak,
nem zuhantam le a mélybe,
mibe kapaszkodtam, nem szakadt!

Nem volt semmi rémség,
csak ültem egyedül,
kopott asztalnál,
a tea rég kihűlt,
benne szétázott a keksz,
s tükör, tükör mindenütt

a szem jobbra, balra néz,
sok, csupasz, vézna test,
ezernyi ránc- takarta arc,
merev, görbeujjú kéz

Tükör- útvesztőbe zárt,
elátkozott angyalok?
Szörnyű, szörnyűség,
E sok vénség, én vagyok

A falióra állt, elérhetlenül
Gyilkos volt a csend,
semmi nem dobbant legbelül

Nem nyikordult már,
a soha le nem nyomott kilincs
Ki jöhetne már?
Ki jöhetne, már nincs.

Vártam, remegve vártam,
hogy hívnak, hogy segítsek,
Ismerőjét sok Titok-talánynak,
de nem kellettem senkinek

Lejtőn gördülő életem,
sárgult fényképeken,
kiterítve mint vádirat,
az asztalon ott pihent

A gyermekéveket,
anyám illatát,
apám erős kezét,
Nem őrizte már a kép

Elvetélt tervek,
vágyak szerelmek,
feleség gyermek,
egy múlt emléké vált

Öreg voltam,
özvegy,
árva
bezárkózva a magányba
tükörképek rabjaként

egy hang súgta, halkan,
gonoszul
Még húsz évet fogsz élni, öreg
úgy hiszem,
de addig még,
azt, kit szeretsz,
elviszem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: gszabo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 232
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1473 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz