Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Elmélkedés
    5. ›
  5. Gólyahír és gesztenye

Vers: Gólyahír és gesztenye

, 631 olvasás, Sárhelyi Erika , 12 hozzászólás

vers, versek, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,

Elmélkedés

Fölénk nő az idő, mint a falomb,
ránk kérgesedik sok hétköznapi gond,
sorsvonalunk szívós, hajlékony ág,
s már nem jajdulunk, ha fejsze éle vág.

Pedig olykor gyökerestül kéne
mindent szakítva, új ösvényre lépve,
menni, futni túl ezer hegytetőn,
menni, míg egy vad folyó szembe jön,

és sodródni a háborgó árral,
összekeveredni iszappal, sárral,
tajtékok között partra csapódva
belesimulni forró lábnyomokba.

De mi csak állunk, törzsünk töretlen,
állunk a szelíd, csöndes rengetegben,
gólyahírre hullik a gesztenye -
s maradunk úgy is, ha menni kellene.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Sárhelyi Erika
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 97
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 115
Jelenlévők:
 · legna
 · Tristan Kekovian
Page generated in 0.0967 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz