Ősz, ősz mindig jösz.
Iskolakezdésre mindig beköszönsz.
De mégis csodás az ősz,
ujjongó gyermekek síkongatása betölti a teret,
s minden iskolakezdéskor száz manók alatt ropognak a falevelek.
Ősz, ősz te csodás ősz! Édes szőlőkből bort nyersz
a szomjas embereknek akik este álomitassan
hajtják párnájukra a fejüket.
Ősz, ősz belőled mézédes barátságok alakulnak ki
amit összeköt egy vastag lánc amit senki sem tud már
elszakítani.
Megjegyzés: Életem legelső verseiben írtam ezt a költeményt, látszik rajta még a kezdő korszak, mert nem annyira érett...
Üdv: Rea