Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: A hajnal csendje…

2007-12-03 09:00:00, 217 olvasás, Lyza , 0 hozzászólás

vers, versek, gondolat, merengés, tűnődés, révedezés, álmodozás,

Meggyötört arcod álomba szenderült,
nézem, milyen békésen
pihensz
a kimerítő nap után. …

Meggyötört arcod álomba szenderült,
nézem, milyen békésen
pihensz
a kimerítő nap után.
Fekete szempilláid, mint egy ernyő
beterítik az álommal
szemed.
Vágyom rá, hogy simogassalak,
s csókoljam édes ajkad, de csitt
most nincs itt az
ideje,
mert gyönyörű szemedből kimegy
az álom pihentető kedves
fénye.
Mily nyugodt vagy, szemem
le sem veszem a barázdált
arcról,
melyet a kemény élet rótt reá!
A hajnal csendjében, szerelmem
hívó szava elér hozzád, s
rámtekint
álomittas szemed, és
mosolyogva
magadhoz ölelsz, mert a csend
hangját már mi ketten megtörjük, hogy
boldog perceit együtt tölthessük…

Kinyomtatom