Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elvittél

, 323 olvasás, gyemant , 18 hozzászólás

Szerelem

Milyen édes vagy,
arcodon mosoly,
szemedben öröm él.

Nem tudok betelni,
még ma sem,
s csak úgy jön,
hogy egyre imádjam
azt a pillanatot,
melyik elém hozott.

Halk morajjal
hasadt meg a sötét,
s te lágy léptekkel
felém közeledtél.
Nem is láthattalak
azon az éjszakán,
mégis elvittél.

Milyen édes vagy,
arcodon mosoly,
szemedben öröm él,
mikor elmerengünk
a múltak éjszakáján.

Átöleltél aztán,
kicsit lágyan,
egy kicsit félénken,
ahogy az alkonyban
halványan még
itt marad a fény
naplemente után.

És még az a csók él,
amit akkor, legelőször
szégyenlősön kértél…

Még mennék, de már…
már magaddal vittél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 163
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 188
Jelenlévők:
 · legna
 · Sutyi


Page generated in 0.3175 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz