Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csillagok, csillagok…

, 311 olvasás, hangyoca , 1 hozzászólás

Gondolat

Ismerős muzsika csendült meg a húrokon
Kezeimet összefogva ültem a fagyos lépcsőfokokon
Hatalmas volt a tömeg, gyertyák mindenütt
Akár a mennyei égbolt, oly csodálatosan tündökölt…





Ismerős muzsika csendült meg a húrokon
Kezeimet összefogva ültem a fagyos lépcsőfokokon
Hatalmas volt a tömeg, gyertyák mindenütt
Akár a mennyei égbolt, oly csodálatosan tündökölt
Néztem a fényeket, a távoli arcokat
S szívem lassan összeszorult,
a torkomban éreztem a gyomromat
Képzeletem mintha játszott volna velem
Kicsit távol tőlem, téged pillantottalak meg
Néha már összefolyik a valóság és az álmok
Ezt ott is éreztem,
s a szemem könnybe lábadt
A hiány fájdalmasan belémmart…
Nehéz ezt szavakba önteni,
de érezni sokkal iszonyatosabb
A sok gyertya, mely a kezekben
bevilágította a hatalmas termet
Előhozta ismét, milyen is
teljesen egyedül lennem…
Ezrek voltak körülöttem,
valakik párban, valakik csoportosan
S én ott mégis,
magányosnak éreztem magamat
Ha ott lettél volna velem
egy dolgot kértem volna csak tőled
Szoríts szorosan magadhoz
s ne eressz el!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: hangyoca
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 342
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 371
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.5927 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz