Ismerős muzsika csendült meg a húrokon
Kezeimet összefogva ültem a fagyos lépcsőfokokon
Hatalmas volt a tömeg, gyertyák mindenütt
Akár a mennyei égbolt, oly csodálatosan tündökölt…
Ismerős muzsika csendült meg a húrokon
Kezeimet összefogva ültem a fagyos lépcsőfokokon
Hatalmas volt a tömeg, gyertyák mindenütt
Akár a mennyei égbolt, oly csodálatosan tündökölt
Néztem a fényeket, a távoli arcokat
S szívem lassan összeszorult,
a torkomban éreztem a gyomromat
Képzeletem mintha játszott volna velem
Kicsit távol tőlem, téged pillantottalak meg
Néha már összefolyik a valóság és az álmok
Ezt ott is éreztem,
s a szemem könnybe lábadt
A hiány fájdalmasan belémmart…
Nehéz ezt szavakba önteni,
de érezni sokkal iszonyatosabb
A sok gyertya, mely a kezekben
bevilágította a hatalmas termet
Előhozta ismét, milyen is
teljesen egyedül lennem…
Ezrek voltak körülöttem,
valakik párban, valakik csoportosan
S én ott mégis,
magányosnak éreztem magamat
Ha ott lettél volna velem
egy dolgot kértem volna csak tőled
Szoríts szorosan magadhoz
s ne eressz el!