Száguld a lét, mióta van.
Lehellet megakad,
Sehol sem találom magam.
Harcos? – király?
Vagy csak magányos lélek Ki társ után kiált?
Harcos? Királylány.
Megfejthetetlen,
Örök feladvány?
Érint – pedig nem lát
Lassan oszlik a hideg, a köd
Elfutnék, odébb mégis leülök
Közelebb lép, távolít
Csodás, mégsem csak
Mámorít
Kártyákból vár – eldől
És ennyi? Nem lehet érte
valamit tenni?
Bármit!
Minden kevés.
Néha izzik a rettegés
Alatta olvad a jég,
Arrébb hát – visszább lovag.
Most tenyeremmel tartalak el,
de ha közelebb jössz megvágod magad.
Pengém éles
/sóhajom lágy./ Akarlak – de mégsem…
Még…
táncunk megakad.
Nem tánc ez: csata.
Rajtam csattan isten ostora.
Ott van Ő /a túloldalon
Versbe szedve nézi pajzsom.
Sorok közt hív, igéz.
Mennem, maradnom –
egyformán nehéz.
Vágy van – ódivatún.
Ő kell – súgom végtelen
Szomorún
Aztán erővel.
Érted bárkit …
vagy Téged bárkitől…
Ez a szerelem
nem tündököl.
A múltban tapadt a jövő?
Nem lesz jövőből jelen?
Csak szeretem
Szeretem
szeretem
Megjegyzés: 2007. október