Ha nincs értelme már az életednek,
Ha nincs színe már a képzeletnek,
Ha nincsenek már, akik szeretnek,
Építs egy világot ott, hol nem keresnek.
Én nem mondom, hogy ez ad majd értelmet,
Célt és színt az életednek,
De magadért! Ne add fel magad!
Koponyádon belüli világod csak a tiéd marad.
Nézd a fákat, mind egyedül állnak,
S nem leszel egyedül, mind csak rád várnak.
A Nap megcsókol, a szél símogat,
Hogy élni tudj - magadért - ne add fel magad!
Nézd, a csillagok mind szeretnek téged,
A selymes fű is hűn követi lépted,
Egyedül vagy igaz, és úgy fáj a szíved,
De jegyezd meg: a magányod csak benned éghet!