Navigáció


RSS: összes ·




Vers: bolondul

, 708 olvasás, esteban , 2 hozzászólás

Elmélkedés

"… elvesztettem amit meg se’ kaptam
ördög nem járja már az égi udvart
mély hang vagyok csak néhány bongó húr tart…"





csak úgy betoppant az eddig senki
nem méltatott szóval megkérdezni
nem érdekelte belémfér-e szívem
s miként forr együtt csont és hús e rímen
rezgek – bőgő feszes ínja csattan
elvesztettem amit meg se’ kaptam
ördög nem járja már az égi udvart
mély hang vagyok csak néhány bongó húr tart
szerelmeim: gyűlölt októberek
tartsátok a szívem amíg merek
mert merem bolondul szeretni a lányt
súlyosan bolondul benne mindahányt
tiszta szó nincs a nagy való dadog
féligazság de csak neked vagyok
sárga levél hullott be ablakomon
furcsán vigyorgott éppen túl a toron
miért sírna hiszen most a legszebb
tovaszállva – mert az ág eresztett


2007. október - november

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: esteban
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1562 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz