Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Hópelyhes üveggömb

2007-11-14 20:00:00, 700 olvasás, Ditte , 8 hozzászólás

vers, versek, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,

"… Írnám, ami feszít, de nem ugrik versbe,
mint a higany ha kiszökik, s fonódik egy cseppbe,
dobol a fülem, lüktet benne az ér…"

Sokadszor nyomom a billentyűzetet,
egy mozdulattal törlöm a betűket.
Írnám, ami feszít, de nem ugrik versbe,
mint a higany ha kiszökik, s fonódik egy cseppbe,
dobol a fülem, lüktet benne az ér,
itt már nem a szó, csak a zsiger beszél.
nem irányít tudat, de az izom feszül,
lazulnék, de érzem, akkor is itt belül.
Ha ki tudnám köpni, talán jobb lenne,
nem dörömbölne, hasítna fülembe.
Mit tegyek, hát mit, hogy senkit ne bántsak,
csak elmondhassam neked, meg egy másiknak,
hogy szívesebben zárnám üveggömbbe magam,
nem bántana szavad, nem sebezne szavam.
Állnék egyedül az édes-süket csöndben.
Fürdetném arcomat a mű hópehelyben.

Kinyomtatom