Bús-borongós őszi nap van,
háztetőkön ködből paplan;
csöndes fák alatt
bokrok alszanak.
Lomb-pelerin lekerült már,
minden madár elrepült már;
csak egy fekete
rigó jár erre.
Álmos ablakra zegzugos rácsnak
ráborulnak kint szürke faágak;
fény után néznek
szobanövények. -
Hallgatag falak közt papírra vetettem,
virágok helyet ma rímeket ültettem:
drága Annának,
éltem párjának.
Fogadd szívesen születésnapodra!
Bár nem ígérem, hogy írok naponta,
légy boldog velem
mindig, Kedvesem…
________________________________
(1984. nov. - Feleségem születésnapjára)