Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: Naplójegyzet

, 535 olvasás, leleszi , 30 hozzászólás

Ezek vagyunk

"… És a számítógép képernyőjén a betűk szavakká, a szavak mondatokká állnak össze, míg átölel az Isten minden szónál ékesebb, beszédesebb csendje…"




    Ezt a verset kettőezer hét, november közepén írtam, íróasztalomon. Afféle hagyományos íróasztal ez, lapos, négy lába van, rajta papír fecnik és könyvek szövevényes erdeje. Az emberben több idegsejt található, mint ahány fa csak van az Amazonas esőerdeiben. Ha levennéd az ajtót, mondom magamnak, s aládúcolnád, asztal lenne belőle. Az ablakon át díszfákat, egy kerekes kutat, rozsdás sodronykerítést és a szomszéd házát, kéményét látom. Most váratlan négy-öt veréb telepszik a csupasz gallyakra, módfelett méltatlankodnak, vitatkoznak, szárnyaikkal idegesen verdesnek. Én ülők, figyelek és várakozom. Várom a különös kegyelmi állapotot, a hajlékony meghallást, hogy szavakká formálódjanak a gondolatok, ilyenek, hogy egy versnek olyannak kell lennie, mint az ekevasnak, mely felszántja a lélek rétegeit. És még az is eszembe jutott, hogy a vers tulajdonképpen nem más, mint megformált igazmondás, meg olyanok a Szellem ihlette, sugallta versek, mint a mészkövek közt lassan utat vájó vízcseppek, melyek kitágult és bonyolult barlangrendszereket hoznak létre az emberi szív mélységeiben. És a számítógép képernyőjén a betűk szavakká, a szavak mondatokká állnak össze, míg átölel az Isten minden szónál ékesebb, beszédesebb csendje…
    Közel jött a végtelen.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Prózavers
· Írta: leleszi
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 3
Kereső robot: 25
Összes: 226
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.2875 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz