Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nincs közös utunk…

, 934 olvasás, Ilianne , 5 hozzászólás

Sajgó lélek

"… Nem akartam mást,
Csak szeretni, ha engeded,
De nem szövök már erről álombeli terveket.
Tudom, hogy a szíved tiszta, mint a hó…"




    Hiába várom azt,
    Hogy kezed újra a kezembe téved.
    Hisz megszületett egy ezzel ellenkező ítélet.
    Az élet írta meg azt,
    Hogy így legyen…?
    Nehéz és fájó,
    S én sírva viselem.
    De muszáj elfogadnom,
    Mert a harcom is halálra ítélt küzdelem,
    Nincs közös "utunk", megölte az értelem.
    Nem akartam mást,
    Csak szeretni, ha engeded,
    De nem szövök már erről álombeli terveket.
    Tudom, hogy a szíved tiszta, mint a hó,
    S mert szeretsz, így tenned
    Ahogy teszel, a helyénvaló.
    S mégis azzal a reménnyel költözöm távol tőled,
    Egyszer hívsz majd,
    S én akkor, nem futok előled…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Ilianne
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 216
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 244
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1439 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz