Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A magyar szemétdombon (Ady Endre verse nyomán)

, 519 olvasás, andrew , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön trágya, szemét.
Rajta sok kis patkány, bögöly
Tengeti életét.

Lehajlok a szent humuszig:
A fájdalom derekamba vág.
Hej, tán így fogok maradni?
De furcsa egy világ!

Giliszták gyűrűznek körül,
Míg én a sok kis pondrót lesem,
Nem kívánt anyag illata
Bódít keservesen.

Bűz van. A trágya, a szemét
Szinte lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A trágyadomb felett.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: andrew
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 344
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.6937 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz