Megérkezett a tél,
a dermesztő hideg,
egyre gyakrabban fest
rózsákat az arcomra,
a deres tájon, nem
pihen már hajnalonta
a szivárvány szikra.
De mégis felhőszárnyán
érkezik hozzám
a szivárványpermet,
lelked színei azok
amelyek felém igyekeznek
és gyönyörűvé festik
sivár, dermedt életkedvemet.
Bizony, jó így élni,
tudni, érezni,
hogy értem morajlanak
a szerelem tengerének
hatalmas hullámai
hogy szívem partjához
hozza el, szíved
szerelmes dobbanásait…
Igen, jó így élni!