Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Darth Vader

, 759 olvasás, almodozoli , 18 hozzászólás

Ezek vagyunk

A fáklya ellobban,
Elfüstölt barátság jár, léptei nyomán.
A föld ásít, majd üreset dobban,
Már távolról figyelem közös vacsoránk.

A múlt csak volt,
Ezer élmény a testből gyorsan kiszakadt.
Szavad, kivert kutyaként csaholt,
Mérged bár fröccsen, de rajtam átszaladt.

A gyűlölet gyümölcse beérett,
S te befaltál belőle szépen, rendesen.
Magját arcomba köpöd, bár éget,
Megszáradt a bosszú kihűlt szívemen.

Isten veled,
Itt az út kettéágazik. Te mész erre,
Én arra. Kezem kezed,
Többé nem szorítja. Elindulok. Hogy merre?

Ez már nem tartozik rád.
Élj boldogul, főj a levedben.
Edd mit kifőztél. Engem van ki vár.
Téged? Vár a tükör, s nézz a szemedbe.

A sisak alól szuszog a szó,
A sötét oldal felszippant mindent.
Erőd bár végtelen, már nem fogható,
Torz lettél, feledted az embert…

ui.: egy barátság emlékére…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: almodozoli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 36

Page generated in 0.0429 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz