Kedvesem, most láthatod, az őszi hajnal mint jön el:
az eltűnt nyári ékes égre foltos, barna felhők
és füstös köd-virágok hogyan burjánzanak.
Talán az őszi évszakváltás,
egymástalan, a vállainkra rogyna,
s a ránk acsargó éles szél
a földig, s porba nyomna.
De így, hogy apró ablakunkból
a kormos, rongyos, tágas égre
kéz a kézben, együtt nézhetünk,
már azt is láthatod
szerelmünk, mint vet Nap-magot
a változatlan Fénybe,
mely később szárba szökve,
(mesés, csodás, varázsbab!)
csikland majd potrohos felhőkbe.
… s ott, ahol a víg kacajtól háj-pocakjuk fölhasad,
megláthatod az Őszben is az ébredő Tavaszt.