Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ablak előtt, ősszel

, 420 olvasás, Tarpay , 25 hozzászólás

Néhány szóban

Kedvesem, most láthatod, az őszi hajnal mint jön el:
az eltűnt nyári ékes égre foltos, barna felhők
és füstös köd-virágok hogyan burjánzanak.

Talán az őszi évszakváltás,
egymástalan, a vállainkra rogyna,
s a ránk acsargó éles szél
a földig, s porba nyomna.

De így, hogy apró ablakunkból
a kormos, rongyos, tágas égre
kéz a kézben, együtt nézhetünk,
már azt is láthatod
szerelmünk, mint vet Nap-magot
a változatlan Fénybe,
mely később szárba szökve,
(mesés, csodás, varázsbab!)
csikland majd potrohos felhőkbe.

… s ott, ahol a víg kacajtól háj-pocakjuk fölhasad,
megláthatod az Őszben is az ébredő Tavaszt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Tarpay
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 209
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 239
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1952 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz