Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy dolog bánt engemet…

, 417 olvasás, szeresdjulcsit , 13 hozzászólás

Ezek vagyunk

"Az utcákat járva nézem a népet
Mint egy furcsa, mozgó képet
Köztük járok, velük élek
Mégsem hallják meg ha kérek.

Fejük lehajtva, szemük kimered
Mint a csorda ha mezőnek ered
Nem látnak, hallanak, szólnak
Csak tétován araszolnak.

Nem is tudom, most mit tegyek?
Birkák között pásztor legyek
Vagy szem nélkül mint a vakok
Lapítsak míg meg nem halok…?

"Ne íly halált adj, Istenem,
Ne íly halált adj énnekem!"

Add, hogy sok jót megtanítsak,
Kínok után bízva bízzak,
S az undokok megtanulják
Bűneiket miként bánják.

Hisz mit ér a szó ha tettet
A sorokba nem vetettek?
Mit ér gyötrelem, szenvedés
Ha jutalma csak feledés?

Elég!-szólok. Ezt nem hagyom!
Életemet el nem adom!
Lelkem arany színre festem!
(Míg te marcangolod testem…)

Látod…? Így telik az élet.
Mért vagyok furcsán? Csak élek…
Ólompillás lustaságban,
Elmélyülő butaságban.

Mert bár boldog nép a szegény,
Még sincs csillag soha egén.
Neki csak a sóhaj maradt;
Hunyd le szemed! Aludj, paraszt.

Megjegyzés: (Kedvenc versem XXI. századi szemszögből…)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: szeresdjulcsit
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 262
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 286
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2067 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz