Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Végállomás

, 548 olvasás, peth , 0 hozzászólás

Halál

Kiskunlacháza temetője november elsején, megdöbbentő és szép. Erről szól ez az írás.

Valóban vége mindennek, szép csendben’ itt nyugszanak a lelkek
Egyéb napokon csak kevesen róják itt az élők kátyús magánútját

Mint piciny város ezernyi fénye-millió gyertyaláng néz az égre
Sokan soknak tartoznak imával, pénzzel vagy munkával… megváltják virággal

A gyilkos is pihen- pont úgy mint a hős – a háború senkije, vagy épp az eszelős
Rendezi a testek házát a sírásó- nem kísérti szellemes szó

Ezernyi ember igyekszik leróni, a kegyeletet e-napon komolyan gondolni
Sokan csak a haszon nagyságát lesik- Vándorol az érzés… lélektől lélekig


Itt nézem én is a "szépnek csak ma mondhatót". A lelket idéző csontot tárolót
Nem várom a napot, mert jön az majd magától… Mikor lelkem elszakad e feslett világtól

És akkor majd én is! Nézem a népeket… Tudom már ki átkoz s ki gondol szépeket

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: peth
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 23

Page generated in 0.0417 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz