Engem takart lágy eső,
engem csókoltak szelek,
puhasággal rám tapadtak
zölden nyíló fű-szemek...
Engem takart lágy eső,
engem csókoltak szelek,
puhasággal rám tapadtak
zölden nyíló fű-szemek,
engem simított a tenger,
elringatott a homok,
óriások tenyerével
becéztek a fasorok,
mik közt léptem
énekeltek,
ahogy jártam lábnyomom
mezők, rétek, erdők fogták
s volt otthon, otthon,
otthonom.
Most a lángszív szelíd csillag,
s mikor felnyitom szemem,
mindenütt, amerre nézek
sír, kacag a gyermekem.