Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Átváltozás

, 460 olvasás, reaszilvia , 4 hozzászólás

Gondolat

Engem takart lágy eső,
engem csókoltak szelek,
puhasággal rám tapadtak
zölden nyíló fű-szemek...




Engem takart lágy eső,
engem csókoltak szelek,
puhasággal rám tapadtak
zölden nyíló fű-szemek,
engem simított a tenger,
elringatott a homok,
óriások tenyerével
becéztek a fasorok,
mik közt léptem
énekeltek,
ahogy jártam lábnyomom
mezők, rétek, erdők fogták
s volt otthon, otthon,
otthonom.
Most a lángszív szelíd csillag,
s mikor felnyitom szemem,
mindenütt, amerre nézek
sír, kacag a gyermekem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: reaszilvia
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 229
Regisztrált: 0
Kereső robot: 50
Összes: 279

Page generated in 0.2084 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz