Köszöntelek a sok illatozó virágért-
köszöntelek a feketerigómért,
hiszen reggelente ő üdvözöl.
A feketerigómért, ki újra – minden
évben kikelti kis fiókáit a nagy fa tetején.
Nyár – köszöntelek!
Kint a fák alatt, az erdő szélén,
az illatárban – köszöntelek.
Miért is köszöntelek? Nem tudom.
Köszöntelek a sok illatozó virágért,
köszöntelek a feketerigómért,
hiszen reggelente ő üdvözöl.
A feketerigómért, ki újra – minden
évben kikelti kis fiókáit a nagy fa tetején.
Ő is köszönt, szinte személyes ismerősként.
Figyelem füttyét és vele,
benne emlékeimet látom, hallgatom.
Kérdezném tőle, neki mit hozott a nyár?
De valami visszatart, - talán az,
hogy választ úgy sem kapok.
Látom, ahogy szomorúan figyel.
Talán ő is érzi bánatom
A fájdalom kegyetlenül nyomja a lelkemet.
Szaladok, menekülök valami elől
Június! Nyár!
Mondd mit hoztál nekem?
Titkolod?
Nem tervezek már. Nem tudom,
mi lesz, hogy lelkem száll e még?
Június. Köszöntelek, hisz kibontottad
a hársfák szirmait, mert azért a nyár
mégis csak felmelegít valakit…
Online látogatók:
Látogató: 89
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23 
Összes: 112
