Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Párbeszéd önmagammal

, 333 olvasás, Válóczy_Szilvia , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Légy következetes!
Magammal szemben?
Tanulj! Tanulj! Tanulj!
Minden hibádból okulj…
Nemrég még az volt eszemben,
Hogy újra csak én vesztettem…

Megváltozott a világ,
Mióta nekem sem vagy…
Létezel, mégis másnak vagy az
Mi? Az egész hatalmas, nagy…
Világom! Világom! Világom!
Megszáradt már minden virágom…

Miért sírsz folyton?
Mert megfojt az elfojtott folyamat…
Lebénította minden tagomat.
Azt hittem, marad az alkonyat.
Örülj! Örülj! Örülj! Minek?
Majd újra eljön a pirkadat…

És fájni fog? Nagyon?
Dehogy! Ha magadban hagyod,
Jó mélyre rakod… Akkor élhetek?
Nem öl meg minden egyes képzetet,
Mely hitt, követett mindent…?
Hisz ígért! Ígért! Ígért!
Hogy szeret! Szeret! Szeret!

S most mégis rajtam nevet…
Ki tudja miért? Nem mondta.
Az életet oly könnyedén felfogja,
Mint a mezőre szálló egek foglya,
Repülve élhet igazán…
Mondta! Mondta! Mondta!
Egyszer elhagy… Tudta…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Válóczy_Szilvia
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 353
Regisztrált: 1
Kereső robot: 38
Összes: 392
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.4707 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz