Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Székelyföldön jártunk (Édes Erdély 1989 augusztusában)

, 1074 olvasás, jeneyi , 5 hozzászólás

Kaland

Négy-ót pipa dohányt elfüstöltem, míg szárnyára bocsátottam írásomat, dacolva múlt-jelen cenzúrája elvtelen érdekeivel.

Barátom lányai néhány hétig Háromszék (ma Kovászna megye) N. N: falucskájában nyaraltak a nyagyszülőknél. Ezideig - két rövid aradi kiruccanást leszámítva - még nem jártam Romániában, így kapóra jött ismerősöm ajánlata, hogy együtt hozzuk haza gyermekeit az ezeréves határ legkeletibb vidékéről.
Már az indulás sem jósolt sok szerencsét, mert a határállomásig zuhogó esőben, villámlások közepette autóztunk. Magyarországot néhány perc alatt elhagyhattuk minden említésre méltó esemény nélkül. Romániába érkezésünk azzal kezdődött, hogy csekély két óta hosszat várakoztunk az útlevélellenőrzésre. A fegyveres katonák, a belügyi alkalmazottak és a vámosok egy része unottan téblábolt köröttünk, mások úgy tettek, mintha éppen bokros teendőiket kellene halaszthatatlanul intézniük. Az útiokmányok átvizsgálása után a félórás szünet során végignézhettük, hogyan üríttetik ki az előttünk álló kocsikat az utolsó porszemig a türelmetlen utasok nem kis felüdülésére. Amikor sorra kerültünk, eltűnt az addig ténykedő vámos, és kisvártatva megjelent melletünk egy egyenruhás, szálfatermetű "szekus fiú". Szép magyarsággal melegen érdeklődött úticélunk felől, magyar nyelvű könyvek, újságok és levélküldemények iránt. Most a teljesen kibelezett autót kezdte keresztül-kasul vizslatni speciális, szuperfókuszos zseblámpájával. A pótkereket kiszereltette, a karosszériát végigkopogtatta, a levegőszűrő dobból a betétet kivetette, a még felbontatalan mentődobozban a steril gézpólyákat felszaggatta. Ezután egy melléképületbe invitált bennünket, ahol személyi motozást hajtott végre rajtunk nem éppen európai módon. Miután semmi tíltott dokumentumot nem talált nálunk - hogy mégse ússzuk meg ingyen - az előző utazásunkból maradt néhány lejünket elkobozta, és pedagógiai célzattal büntetést is fizettetett velünk. Államvédelmis barátunk egyébként született magyar, aki meggyőződésem szerint csak azért büntet és szigorúbb román anyanyelvű bajtársainál, mert neki szüntelenül bizonyítania kell a román államhoz való hűségét.
Éjszaka egyhuzamban vezettem Sepsiszentgyörgyig. A városok - Arad, Déva, Szászsebes, Nagyszeben, Brassó - teljesen kivilágítatlanok, síri csendet árasztanak, ezért a reflektort lakott területen is használni kellett. A sötét éjszakában is feltűntek az országút szélén a Ceausescut és a román nép boldogságát dicsőítő, de inkább csak reklámozó táblák: "Ceausescu heroizmus - Románia kommunizmus", "Ceausescu a Béke!" /útjelző karók és fényvisszaverő prizmák helyett/.

Sepsiszentgyörgy régen Háromszék, ma Kovászna megye székhelye. Ebben a városban néhány éve még nem lehetett román szót hallani; ma negyvenezer magyar mellé már húszezer románt telepítettek be a közelmúltban épült ízlésromboló, új egyenlakótelepekre. A régi városrészben sincs már szinte egyetlen olyan utca sem, ahol a lerombolt műemlékházak helyén ne éktelenkednének "újromán" stílusú bérházak. Székely ismerőseinknél szálltunk meg. A kétszobás lakás alig több mint 40 négyzetméter alapterületű. Itt mindennapos a víz-, gáz-, és áramhiány. A gyertyának és a petróleumlámpának állandóan kéznél kell lennie. A vizet a fürdőkádban és edényekben tartalékolják. A melegvíz-szolgáltatás ismeretlen. Rövid városnézésünk során a magyarság emlékeit keresgéltük - kevés sikerrel. Jószerével egy magyar felíratú Gábor Áron emléktáblát és egy Kossuth Lajosról elnevezett utcát találtunk. A megye többi városának könyvesboltjaiban is csak 4-5 jellegtelen magyar nyelvű kiadványra bukkantunk. A valaha oly híres sepsiszentgyörgyi színtársulat manapság politikamentes népszínműféleségeket és könnyű, zenés daraboket ad elő.

Románia nagy hangsúlyt igyekszik fektetni az idegenforgalmi bevételekre. Erre utalnak a nevetségesen megállapított valutaárfolyamok.
A pénzváltóhelyek egy USA dollárért 9 egész lejt, egy nyugatnémet márkáért nem kevesebb mint 4,54 lejt kínálnaK. mit mondjak, NEM TOLONGANAK A NYUGATIAK A BANKOKBAN.
Az élelmiszerüzletek kirakatai és pultjai roskadoznak az árutól, űgymint paradicsomkonzerv, üveges spenót, céklasaláta és zöldparadicsom-konzerv, de ezek óriási prizmákba kirakva. Élelmiszerből a havi fejadag 1 kg hús, 2 kg liszt, néhány deka cukor, 0 kg vaj és sajt. A tej is állandó hiánycikk. Nem véletlen, hogy egy román ételrecept így kezdődik: lopj egy tyúkot…
A falun élő emberek még valahogy megélnek, mert önellátásra rendezkedtek be. Kis portájukon megtermelik a zöldség-gyümölcsöt, az ólban van egy malac, és az udvaron kapirgál néhány tyúk. A magyarlakta területeken a szükség ráviszi a fiatal házasokat, hogy kisgyermeküket hétközben a falusi nagyszülőknél helyezzék el, ahol legalább a tejtermékekhez hozzájuthatnak.
A ruházati és cipőboltok divatban és minőségben a Rákosi-rendszert idézik. Román állampolgárok havonta - kizárólag jegyre - 30 liter benzint kaphatnak 9 lej/liter áron, de feketén 20-25 lejért is hozzá lehet jutni. A Prémium nevű benzin hivatalosan 98 oktános, de az ottaniak szerint minősége a normál benzinét sem éri el és rendkívül szennyezett. Ezt az autóm is megérezte, mert hazafelé már nagyon köhögött a motorja.

A magyar nemzetiségből szisztematikusan kiöli a román állam a magyarságtudatot. Mesélik: a színtiszta magyar faluból elindult az autóbusz, csak a sofőr volt román. A buszon az emberek magyarul beszélgettek, ekkor a vezető hátrakiabált, hogy románul beszéljenek, mert ez itt Románia. Ottlétünk ideje alatt volt Románia nemzeti ünnepe. Az RKP Kovászna megyei lapja, a Megyei Tükör aug. 25-én nyolc oldalon jelent meg, ebből hét oldalt tett ki Nicolae Ceausescu ünnepi beszéde. Csak néhány idézet a beszédből: "Népünk, amely dicsőséges kommunista pártunk vezetésével szabadon és méltóképpen alakítja a jólét és boldogság jegyében fogant sorsát.(Hatalmas taps és éljenzés, hosszasan és ütemesen visszhangzik.)" - "Biztosítjuk nemzetünk számára - amely TÖBB MINT 2000 ÉVE LÉTEZIK EZEKEN A TÁJAKON a szabadság és jólét helyét a kommunizmusban."
(Akkor mi magyarok 1000 évig hol voltunk, és ezer éve a vlachok vajon merre éltek? - megj.: tőlem)

"Ismert adatok szerint Romániában a legalacsonyabb a katonai kiadás lakosonként számítva. Még egy idézet a Megyei Tükör aug. 1-i számából: "A párt gazdaságpolitikájának tudományos következetességgel véghez vitt alkalmazása révén… az összes román termékét világszínvonalra emeljük, sőt néhány termék esetében vezető helyet vívunk ki a világpiacon." Aki már volt egy Dacia autó boldog tulajdonosa, használta a román gyártmányú porszívót vagy megízlelte a román élelmiszeripar termékeit, az véleményt tud formálni a világszínvonal milyenségéről. A magyar nemzetiségűek gyakorlatilag útlevelet nem kaphatnak; családostól egyáltalán nem utazhatnak külföldre. Akit illegális határátlépés közben elfognak, azt véresre, félholtra verik, börtönbe vetik, majd visszatoloncolják lakhelyére, munkalyéről elbocsátják, állampolgári jogaitól megfosztják. Az ismerősök és rokonok elmondták, hogy a fenyegető és létező szellemi-fizikai megfélemlítés és terror ellenére ragaszkodnak magyarságukhoz, és gyermekeiket is ebben a szellemben nevelik föl. A magyar nemzetiség erőszakos kitelepítése és szétszóratása azonban felőrölni látszik a székely etnikum eddig többé-kevésbé egységes szerkezetét.

Csodálatos érzés, hogy 12 órás utazás után kiszállsz a kocsiból, és az utcán (ma még) szinte csak magyar szót hallasz. Az ízes, szép székely beszédnek bukéja van, mint a legnemesebb magyar bornak. A székely nők szépek, többnyire fekete hajúak és kék szeműek, karcsú derekúak, hízásra nem hajlamosak (hála a szigorú élelmiszerkvótának). l
N: N: faluban az egyik parasztember elmondta, hogy az MGTSZ-ben, ahol dolgozik, az év első felében összesen 1200 lej volt a keresete. A TSZ elnöke, a párttitkár és a főagronómus feketefuvarral szállítja el a terményeket értékesítésre, és a haszon saját zsebüket dagasztja. Aki eddig szólt a visszaélések miatt, azt elvitte a Securitate.
A városok köztisztasága még a magyar állapotokhoz képest is ázsiai. A legendás hírű Szent-Anna tó természetvédelmi területen fekszik, de a tó körül akkora hulladékhegyek állnak, hogy azok elszállítása kamionkaravánok üzembeállítását igényelné. Csíkszékben van egy kis folyó - ez annyira magyarlakta terület, hogy a folyónak nincs is román neve. A folyócska valamikor hemzsegett a halaktól, de amióta a közeli város keményítőgyára a salakanyagot tisztítás nélkül a vízbe engedi, a folyó halottan hömpölyög tovább N. N. falu alatt. Nem véletlen, hogy a nagyobb folyók is már erősen szennyezetten érik el a magyar országhatárt.

A romániai infrastruktúra lassú, kimért léptekkel halad a világszínvonal felé. Az E13A és az E15A jelzésű európai főútvonalak romániai szakaszait sok helyen hatalmas kátyúk, gödrök éktelenítik. Erdélyben az autóvezetés nem biztonságos; éjszaka egyenesen életveszélyes, ha az utak állapotához hozzáadjuk a hajtűkanyarokat, a meredek emelkedőket, a járművek kritikán aluli műszaki állapotát, az útjelző táblák és útburkolati jelek hiányosságait.
Szabályosan kivilágított gépkocsival szinte nem is találkoztunk, a fényszórók nem egyforma erősséggel világítanak, a sárga és fehér fényt vegyesen használják, a féklámpák többnyire nem működnek.

Az itt élő embereknek már nincsenek illúzióik, valamiféle csoda segíthetne sorsuk jobbra fordulásán. Mi magyar állampolgárok valamit segíthetünk a rászorulókon, az elesetteken. Vigyük el az evangéliumot (a jó hírt) és a vígaszt a nyomorban és kitaszítottságban sínylődő erdélyi testvéreinknek, egy kis gyógyszercsomag, kwevés élelmiszersegély kiséretében. Ha csak minden magyar család évente egyszer meglátogat egy magyar nemzetiségű családot Erdélyben, az is sokat segít elsősorban a hit és remény megőrzéséhez a románba zárt erdélyi magyarokon.

Hogy nem írtam a gyönyörű erdélyi tájakról, a Kelet-Kárpátok lenyűgöző ősfenyveseiről, a még teljesen le nem rombolt, mással össze nem hasonlítható, a székely kultúrát megőrző városokról-falvakról? A fent vázoltak miatt most csak ennyire tellett. Talán egyszer még derűsebb napok köszöntenek Európának e kies vidékére is.

Megjegyzés: Kósa Emesének is ajánlom. Ez az eredeti kézírat. Az írás erősen megcsonkítva megjelent a szegedi Déli Naplóban 1989 őszén.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Jegyzet
· Írta: jeneyi
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 94
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 111

Page generated in 0.086 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz