Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: CLVI. szonett

, 256 olvasás, LouisdelaCruise , 2 hozzászólás

Gondolat

Fordul a világ

Harang kondul szívemben, vészharang,
Tüze hamvad, így kongva riadót;
Elhalón, mint vesztesen csuklott hang
Csak suttogva kér, tüzét lobbantót!

Szemnyi parazsat, maréknyi venyigét,
Vagy csak egy szál száraz, kurta vesszőt
S langy tavaszi szellőt, mi szítja tüzét!
"Lobbanjon hát, ne vesszen még a leendő!"

Mert még oly sok dolga van, így halva is,
Míg lélek szállt recsegő bitóról, mert
Csöndben, magányban hamvadó porai,
Bölcsőt ád, most születendő testeknek!

Ó halandó! – Hitted, hogy tested dédelgette lelkedet?
…-Hisz, Ő,… ő az, ki viszi élet-vég’ ólom-súly terhedet!

Megjegyzés: 2007.10.11

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Szonett
· Írta: LouisdelaCruise
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 293
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 315
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.3002 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz