Fordul a világ
Harang kondul szívemben, vészharang,
Tüze hamvad, így kongva riadót;
Elhalón, mint vesztesen csuklott hang
Csak suttogva kér, tüzét lobbantót!
Szemnyi parazsat, maréknyi venyigét,
Vagy csak egy szál száraz, kurta vesszőt
S langy tavaszi szellőt, mi szítja tüzét!
"Lobbanjon hát, ne vesszen még a leendő!"
Mert még oly sok dolga van, így halva is,
Míg lélek szállt recsegő bitóról, mert
Csöndben, magányban hamvadó porai,
Bölcsőt ád, most születendő testeknek!
Ó halandó! – Hitted, hogy tested dédelgette lelkedet?
…-Hisz, Ő,… ő az, ki viszi élet-vég’ ólom-súly terhedet!
Megjegyzés: 2007.10.11