Fájdalom, ha nélküled ébredek,
s fájdalom, ha mellettem élsz.
Nincs nappalom-éjjelem,
nincs bennem más, csak a FÉLSZ.
Fájdalom minden perc,
mikor újra hozzámérsz.
Nincs senki más e percben,
csak TE meg Én.
Szemem könnyes, s csendes az éj,
arcomon pír, s verejték.
Tükörbe nézni félek, nem merek,
arcomon hagytad vérvörös bélyeged.
Megjegyzés: 2007. okt.13.