Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Veszteség - igaz történet alapján

, 338 olvasás, SwanSheldon , 2 hozzászólás

Halál

Levelet kapott. A feladó nem ismerős, ezért összevont szemöldökkel bontja fel a borítékot. Kihúzza a négyrét hajtott papírost, s hevesen olvasni kezdi.

Elmosolyodik, hiszen még az első sorban meglátja egyetlen fia nevét. Ahogy lejjebb halad, és elvész a sorok között, ez az arckifejezés valahogy megváltozik. A mosoly marad ugyan, de szeme csillogásának megváltozásával inkább félelmetes a kép.
Dermedten áll, míg valaki ki nem nyitja a lakókocsi ajtaját, s nevén nem szólítja. Ő csak bólint, a levelet leengedi a kis asztalkára - ami általában épphogy elég széles, mikor reggelihez terít egymagának -, majd virágos cilinderét színes parókájára biggyeszti.
Mikor a nézők elé lép, már mosolyog, vörösre mázolt ajkai szélesre szaladnak. És ő játszik… Végigcsinálja a műsort, mintha sosem lett volna jobb kedve, több energiája. A nézők pedig nevetnek, sokkal derültebben, mint bármikor máskor azelőtt.
Az előadás után társai megveregetik a vállát. Mosolyogva fogadja a gratulációkat, bár mosolya nem igazi. Szemében félelem bújkál, de a többiek ezt nem látják. Ahhoz túl elfoglaltak. Ahhoz nem ismerik eléggé.
Csak akkor roskad végképp magába, mikor egyedül hagyják. Felvillannak régi emlékek képei.
Egy gyönyörű fejlett újszülött, kinek hófehér bőre gömbölyűen rajzolódik ki a fehér lepel közt; s az érte elveszített feleség. Az akkor érzett fájdalom, amit magába zárt. Egy mosolygó kisfiú a nézők között, aki büszkébb volt édesapjára, mint azt képzelni lehet. Hogyan is lehetne valaki szomorú, aki sosem látta apját gyengének, megtörtnek, szomorúnak; sosem látta egy könnycseppet sem hullajtani…
Egy fess katona, az akadémia valaha volt legnagyobb elismertje, mellkasán kitüntetések tucatjaival.
És a zenebohóc sír. Mit sír… zokog!
Jön a következő fellépés, újabb csoport előtt. De ő képtelen lenne abbahagyni a zokogást, még ha akarná is. Észre sem veszi, hogy pofozzák, rázzák társai, és mellette a cirkuszigazgató kétségbeesetten rimánkodik, falfehéren szentségel, ujjait tördelve.
Egy kontinenssel arrébb háború dúl. Véres, kegyetlen, értelmetlen háború, melyben fiatalok és ártatlanok százai buknak el…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Próza
· Írta: SwanSheldon
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 210
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 243
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.1514 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz