Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Borozgatás anyámmal

, 465 olvasás, szeresdjulcsit , 8 hozzászólás

Sajgó lélek

Borozgatánk anyámmal – ivott a csúf vénlány,
Én meg csak néztem őt. Könnyes szemmel, némán…
Láttam a létének épp hamvadó tüzét,
Éreztem lelkének alkoholos bűzét.

Gyűlölöm a testet mely világra hozott
Sorvadó sorsomra bélyeget nyomott
Őrjöngő agyamat emészti a harag:
Testemből fonnyadó húscafat maradt.

Testvéreim háza mint jövőm tükre
Lebeg majd előttem egy hajszálon függve,
Hisz félve rút napot jósoló egemtől,
Nem látom a jót a saját szememtől.

Nem kérem, de várom a vigaszt a pohártól,
Hogy kihúzza szívem e halál torkából…
Éberség fájdalmát többé nem kérem!
Anyai örökség?! – Köszönöm szépen."

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: szeresdjulcsit
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 210
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 236
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1459 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz