Szemedbe néztem, s szólni akartam,
De fagyos pillantásodtól belém fagyott a szó.
Mégis, inkább csendben, de melletted maradtam,
S hangom többé nem volt hallható.
Árnyékemberré tettél, míg veled voltam,
De visszakaptam életem,
Melletted mindig magamat okoltam,
De nem maradt bennem félelem.
Már nem átoknak vélem, az együtt töltött időt,
Próbatétel volt, mit kiálltam.
Más vagyok, mint kapcsolatunk előtt,
Úgy érzem, nélküled magamra találtam.