Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Árnyékember

, 350 olvasás, Nessus , 6 hozzászólás

Sajgó lélek

Szemedbe néztem, s szólni akartam,
De fagyos pillantásodtól belém fagyott a szó.
Mégis, inkább csendben, de melletted maradtam,
S hangom többé nem volt hallható.

Árnyékemberré tettél, míg veled voltam,
De visszakaptam életem,
Melletted mindig magamat okoltam,
De nem maradt bennem félelem.

Már nem átoknak vélem, az együtt töltött időt,
Próbatétel volt, mit kiálltam.
Más vagyok, mint kapcsolatunk előtt,
Úgy érzem, nélküled magamra találtam.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Nessus
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 284
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 304
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.3302 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz