Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Inverz

, 524 olvasás, quentin , 20 hozzászólás

Sajgó lélek

Filmet néztem. A Ház a tónált… A lehetetlenről szól és a relativitásról… halálról, valamint végtelen szerelemről.

Alig telt el 20-25 perc mikor belépett keresztfiam és – miután ő már látta a filmet majdnem elszólta magát. /Egyszer régen a hatodik érzék c. filmről mondta egy ismerős – persze mielőtt én láttam volna, harsányan: Úristen, ki gondolta volna, hogy a Bruce Willis végig halott!
Puff neki!/

Mindenesetre elgondolkodtam. Olyannyira, hogy összeszűkült a pupillám és éppúgy elgondolkodtam, mint a filmbéli szereplők. Eltűntem önmagamban. Mi van, hogyha nem úgy működik a világ, mint ahogy gondoljuk? Egyáltalán, hogyan és mi alapján gondoljuk.

Végül is elég hamar beláttam, hogy tavaly augusztus 15.-én maghaltam abban az autóbalesetben.
Minden, ami utána történt illúzió. Másnap bejöttek a kórházba a számomra fontos emberek. Laura és Rubina – a gyermekeim, Andi – a feleségem és Incy – a szeretőm. Egy autóban jöttek… nagy élmény lehetett. A kórházi személyzet is hüledezett, bár tulajdonképpen gondolhatták volna, hogy valamelyikük a húgom. Két nap múlva a kórház parkjában közölte velem Incy, hogy elhagy engem.
Ez nem jó neki és tönkremegy tőle. – tette hozzá szomorúan.
A gyerekek és a nejem közben pakoltak a kórteremben, mert elengedtek haza.
Nem esett jól a döntés, nem illett a körülményekhez.
-Nézd – mondtam. -Sokkhatás ért Téged. Azt gondolod, hogy azért mentem neki a fának, mert kettőnk gondjain járt az eszem és emiatt most érzelmileg zavarodott vagy. Nem fogadom el a döntésedet szeretlek és minden rendben lesz, nem Te vagy a hibás. Átöleltem.

Enervált volt, csüngött a karjaimban, alig ölelt vissza de hát ez érthető.
Már nem éltem.

Ha jobban belegondolok, akkor értem miért nem járok ki a temetőbe. Korábban azt hittem a lélekfelfogásom miatt van így /a lélek nem marad egy holttestben vagy épp egy rideg síremlékben – ez teljesen ésszerűtlen feltételezés./
Ki kellene járnom, vinni néha Erzsike sírjára virágot. /20 éves volt, istenem az összes autót ki kellene vonni a forgalomból/
Azért nem járok, mert észrevenném, hogy az én sírom is ott van valahol. Alaposan betelt a temető, csakis hozzá közel fekhetnék.
Be vagyok tojva attól, hogy szembesüljek azzal a gondolattal: már én is halott vagyok. Sokkot kapnék.

A tavaly augusztusból hátralévő napokban még egész élőnek tűntem. Átmenetileg sem látszott, hogy valami baj lenne. A balesetből megmaradó dudorral a fejemen jártam körbe a falut és kampányoltam egész szeptemberben.

Valamiért nem töröltek a szavazólapról – talán kegyeletből, vagy méltányolták igyekezetemet – mindegy. Nagyon kevés szavazatot kaptam, az a rengeteg ember, aki kinn volt a temetésemen biztos az élők közül választott.

Magam előtt látom a pillanatot, amikor beugrik, hogy meg fogok halni és el kellene kapnom a kormányt – és valamiért arra emlékszem, hogy elkaptam. Egyszerűen ez maradt meg bennem. Imádom a gyerekeket és határozottan emlékszem rá, hogy Incy az a nő, akivel egymást szeretve akarom leélni az életemet.
Azt hiszem ezek a fő okok, ami miatt nem láttam be, hogy félvilági lény lettem.
Ő sem látta mindig így. Gyakran teljesen betakartam a szeretetemmel és emiatt azt hitte, hogy élek. A szeretkezéseink pedig annyira hihetetlenül valódinak tűntek. Később aztán egyre inkább belátta, hogy csak egy emlékmás vagyok, ezért gyakran sírt, ha együtt voltunk. Ilyenkor megijedtem. De nem láttam be, hogy el kellene hagynom.
Önző voltam, vagy talán néha életre csiholt a szerelmével? Nem tudom. Az viszont tény, hogy magatehetetlen lettem. Szerettem őt, mégsem én adtam be a válópert, nem tettem semmi drasztikusat azért, hogy megteremtsem a lehetőséget neki ahhoz: valahogy életben tartson az ölelése. A falon festmények lógnak, telekből van három is. El kellett volna adni, aztán megteremteni mindazt, ami alapvetően szükséges az élethez, az együttléthez.

Csak annyi pénzem maradt, amennyi a balesetkor is nálam volt. Azóta is. Egyre fogyott, valószínűleg, mert nem kerestem hozzá semennyit. A számlák és csekkek valamint törlesztők szerintem a biztosítási és az özvegyi nyugdíjból teljesülnek.

Igen.
Csak ennyit tudok mondani azóta. Bármire. Előtte mindig gondolkodtam a válaszokon és azt mondtam, amit valóban gondoltam.
Ha jobban belegondolok hetente szakítottunk. Néha egy hónapra is, aztán benne feltolult valami és írt a múltnak. Sosem mondtam neki nemet. Az idő összetorzult bennem.
Mentem hozzá. Árnyékként is és néha mégis azt hittem élek.
Tőle.
A szívem – az mindenesetre dobogott. Mégis, mégis, tényleg nem voltam már én.
Sem így, sem úgy, sehogyan.

Egész konkrétan úgy haltam meg, hogy eltört a nyakam.
Pont amikor telibe találtam a fát.
Nem szálltam ki és nem viccelődtem senkivel. Nem folyt vér sem és a kórházban már csak a patológiára vittek.

Rettenetes lehetett látnom, hogy sírnak a gyerekek utánam és Incy is sír és magát vádolja. Andi is sírt, ez biztos. Azóta, miután közlekedek jobbra-balra fel és alá az időben és a térben tudom miért volt képtelen szeretni engem. Látom és megoldanám, de ő nem hall engem és nem közlekedik sem ide sem oda. Nem is él mert fél az élettől.
Én nem féltem. A haláltól viszont megijedtem. Nagyon. Ezért elfelejtettem.

Most, hogy beláttam: nem élek már el kellene döntenem mihez kezdjek. Vicces kedvű srác vagyok de huhogni, meg ijesztgetni – nincs kedvem.

Elég nagy baj, hogy meghaltam.
Bár minden relatív.
Például adtam magamnak 9 hetet megint, hogy kimásszak a mélyből. Egyedül.
Nos, mégsem teljesen egyedül, de ez bonyolult. Ezért is nem írok.
December 15.-ig

Van bennem erő, ez világos.

A trauma a nyaki energiaáramban megtörtént – nem a szakítás okozta, hogy itt vagyok a kút mélyén…
Talán mégsem volt temetés – ha elég kitartó vagyok senkinek fel sem fog tűnni, hogy egészen sokáig halott voltam…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Próza
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 311
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 341
Jelenlévők:
 · oprae


Page generated in 0.4797 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz