Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A köd

, 256 olvasás, Sárhelyi Erika , 10 hozzászólás

Mozaik

"Köd borítja a hajnali várost,
tompa morajjá csitítva
az utcák ébredő zaját…"





    Köd borítja a hajnali várost,
    tompa morajjá csitítva
    az utcák ébredő zaját.
    A parkban még alszik egy hamuszín
    lódenkabát - két ujja közt
    vánkosról álmodik a nyomor.
    Körötte loncsos kutya kóborol -
    mint ki szagot fogott, úgy
    vizslatja a hortyogót.
    A magány szagát vitte felé a szél,
    s ezt a sűrű, hidegkék ködöt,
    mi a házak közé költözött,
    hogy elrejtse a valóság
    fájón lüktető sebeit.
    Valahol egy mentő felvisít,
    s a virradat rózsaszínje
    apránként éket hasít a
    tavaszi légbe. Oszlik a köd,
    ébred a parkok népe,
    s a lódenkabát csöndben
    ingujjra vetkezik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: Sárhelyi Erika
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.146 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz