Engem is kerülgetnek álmok,
én is szépségek után vágyok,
kívánságok megállójában fázok,
de nem tehetek mást, csak várok.
Várok, míg testem-lelkem húzza,
az idő már a változás szelét fújja,
mely talán jobb kor kezét nyújtja,
ahol az ember búja már a múltja.
A felhők elszálltak, indul a változás,
kicsit félek tovább menni, de ez más.
Arcomon napfény, érzem, ez ragyogás,
elindulok, és szívem szólít: "Ez csodás!"
Köd nem fogja vissza kezem, megyek,
Tapasztalom a jót, már tudom, hogy nyerek,
Szabad vagyok. Nevetek, mint kis gyermek,
boldog vagyok, és itt van mindenki kit szeretek!