Csillagtalan fényben, itt a fal tövében,
Rád gondolok.
Lelkem csodák útján, mereng szürke múltján,
Most nem nyughatok...
Sötét utca balra, moccanni sarkallja
Alélt testemet.
Föld alá temet’ tek, tévelygő lelkeknek
Bocsát nyughelyet.
Arra mit találnék? Elhagyatott tájék,
Nincsen dolgom ott…
Hazafelé vinne, vérem Cherubinje
Békét nem hagyott.
Falnak döntöm fejem, őrzőm elengedem,
Veszély nem les rám.
Messze, tőlem távol, lényed hajlamából,
Szeret még más lány…
Ezüsthold fényében, itt a fal tövében,
Vad jelenések…
Vágyom, hogy itt legyél, fűtsön a testi kéj,
Ölelj át, kérlek!