Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyedül éjjel

, 333 olvasás, Zohha , 0 hozzászólás

Szerelem

Csillagtalan fényben, itt a fal tövében,
Rád gondolok.
Lelkem csodák útján, mereng szürke múltján,
Most nem nyughatok...

Sötét utca balra, moccanni sarkallja
Alélt testemet.
Föld alá temet’ tek, tévelygő lelkeknek
Bocsát nyughelyet.

Arra mit találnék? Elhagyatott tájék,
Nincsen dolgom ott…
Hazafelé vinne, vérem Cherubinje
Békét nem hagyott.

Falnak döntöm fejem, őrzőm elengedem,
Veszély nem les rám.
Messze, tőlem távol, lényed hajlamából,
Szeret még más lány…

Ezüsthold fényében, itt a fal tövében,
Vad jelenések…
Vágyom, hogy itt legyél, fűtsön a testi kéj,
Ölelj át, kérlek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Zohha
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 1.0563 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz