Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Őszi falevél

, 594 olvasás, viccsike , 0 hozzászólás

Halál

"… A szörnyű szél hajamba tép, s elszakít kapaszkodómtól, szeretteimtől. Haldoklom. A földhöz vág, majd ismét életet lehel belém és táncba visz., hiába is ellenkeznék. Színem már fakó, s én kétségbeesetten kaparok a földön életemért…"




Az én kedvenc évszakom a tavasz, a virágba borító, a világra gyönyört hozó, mégis az őszről fogok írni. Ez számomra a legborzasztóbb évszak. Úgy gondolom fiatal vagyok még a halálhoz, de tudom Isten magához fog hívni nem is sokára. Már el is kezdődött.
A szörnyű szél hajamba tép, s elszakít kapaszkodómtól, szeretteimtől. Haldoklom. A földhöz vág, majd ismét életet lehel belém és táncba visz., hiába is ellenkeznék. Színem már fakó, s én kétségbeesetten kaparok a földön életemért. De ő kinevet, gonosz szemével szememet bünteti, és már lábát érzem oldalamban. Hányattatásaimnak lassan végeszakad. Most csend és sötétség. Még valahonnan messziről hallom gonosz süvöltését, de már érzem nem bánthat.
Minden porcikám sajog, de kinyitom a szemem. Isten mennyei kertjében születtem újjá. Itt már nincs viharos szél, csak a kacér szellő simogatja arcom. Csend, béke, nyugalom honol szívemben, hogy az Úr azt az életet adta nekem vissza, gyengédebb körülményekkel, mint ami az életemben volt. Ismét fán ülő falevél vagyok, de itt már nem kell félnem semmitől.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Próza
· Írta: viccsike
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 294
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 318
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2201 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz