Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Vaskezek

2007-10-05 20:23:12, 230 olvasás, radic , 0 hozzászólás

vers, versek, gondolat, merengés, tűnődés, révedezés, álmodozás,

Mint a gyermeki rémálmomban,
Mikor a lábam mozdulatlan,
Mert vascipő a földhöz szögezi,
S a szörny leheletét érezni.

Úgy állok most mozdulatlan,
Egyhelybeli állapotban,
Mert vaskezek visszahúznak,
Lábamba acéllábbal rúgnak.

Nem akarják, hogy elmenjek,
Nem engednek, nem engednének,
Pofoznak, marnak serényen,
Fürdök már a saját véremben.

De, mint a rémálom végén,
Én nem haltam meg, sem a remény.
Bár izzadva, rémülten ültem
Ágyamban, szívem vert hevülten.

Éltem, és még így is élek,
Hogy a kezek mindig tépnek,
És a földhöz szögeznének,
De erre ők már nem képesek.

Mert kitörök a kézerdőből,
Még ha a kézvilág meg is dől,
Az sem fog érdekelni engem,
Mert végcélom csak így lelhetem.

Kinyomtatom