Éjjel mikor ágyamon képzeletem küszöbét járom,
gyakran eszembe jut sok elmúlott régi álom.
Valóság volt, vagy meg se történt? Már nem tudhatom.
Hűlt helyét, csak elmém halovány szikráját találom.
Ami régen múlott azt mindig szebbnek látom,
lehet hogy a jelen már nem az én világom?
Ma már csak szinte az álmaimnak élek,
ébredéskor gyakran gyötör a valóságos élet.
Majd ha egyszer ismét éberként remélek,
jelentheti azt hogy visszatért testembe az elveszett lélek.
Kisturul