Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ha eljön a nap

, 295 olvasás, nagyi , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Összetett kézzel imát rebegve
templomba térdel vacog remegve,
kiket szeretett már rég elhagyták
Istentisztelet ad majd megnyugvást.

Ha haza indul nyugodt a lelke
arca kisimul még jó a kedve,
magányos háza ajtója zárva
a lelkét rázza fájó magánya.

Asztalhoz ülve sóhaja repül
megözvegyülve, árván, egyedül,
régi napokat idéz magában
drága halottak emléke árad.

Fájó emlékek szivet gyötörnek
halvány szemében gyűlnek a könnyek,
remegő kézzel gyertyákat keres
lebegő fények adnak meleget.

A félhomályban árnyékok nyúlnak
csendes magányban ébred a tudat,
Isten rendelte igy el a sorsom
ezért keresztem nehéz, de hordom.

Tudom, hogy egyszer, ha jön az óra
elvezet engem egy szép hajóra,
boldogok leszünk, majd messze innen
együtt evezünk szeretteimmel.

A magas égen csillagok között
vár rám új élet és ezer öröm,
akik elhagytak várnak ott engem
és a magánynak vége lesz egyszer.

Bármit hoz a sors el kell viselnem
szépet, bánatot vagy nagy keservet,
öregszem lassan múlnak az évek
ha eljön a nap nyugodni térek.

Ezért imámba hozzá kiáltok
bűneim bánva elébe állok,
Istenem akkor átölel engem
minden bánatom ott elfelejtem.

2oo7. o9.22.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: nagyi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 340
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz