Te hitetted el velem,
hogy létezik oly szerelem,
mely többet ér az életnél.
Nem hittem úgy igazán,
s nem hinném még ma talán,
hogyha nekem nem lennél.
Hisz felkeltetted álmaim,
s vágyak könnyű szárnyain
ért utol az érzelem.
Érzem lelkünk robaját,
mint éjek hangos vonatát,
és szívem sínnek képzelem.
S te jössz felém a vágányon,
és teljesül a vágyálom,
mit vágyunk régen mindketten.
Az érzelmeink csodáját,
a tested őrült hiányát,
most szívem mégis megretten.
Mert Te mutattad meg nekem,
hogy éljem úgy az életem,
ahogyan csak akarom.
Mert itt van még a szerelem,
de elfogy majd a kegyelem,
hisz gyorsan fut a vonatom.