RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2007-09-26 09:00:00, 661 olvasás, esteban , 4 hozzászólás
még váratnak magukra a napok amik szelíd nyugalom permetét szórják forró viharban bomló fejemre azt remélem te leszel e napok hozója és kifésülöd összekócolt elmém irdatlan csomóit nézz hosszan szemeimbe keresgélj bennük kutass kérdések nélkül úgyis beszélni fogok elmondok mindent a rendelt időket is úgyis megleled majd a mellkasom mélyén rendetlenkedő haramiákat fosztogatnak dőzsölnek s közben anyjuk emlékét simogatják titkon markukba gyűjtött könnycseppjeik alatt minden sétában magunkat kerülgetjük abban a hitben ténferegve: ma új lesz a talaj cipőbe szorított talpunk alatt ajkad arcomra simul tekintetem a kifeszített kékség vásznán pihen elmosolyodom s te kérded miért teszem előre tudod kicsit sem meglepő válaszom: semmin bár azt is mondhattam volna: mindenen
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς