Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ego sum… vita!

, 517 olvasás, esteban , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Azt mondom az Istennek,
várjon! Várja meg, míg eldöntöm,
mit akarok…
Meg sem kérdezem,
ő mit szeretne velem,
bálvány-magam imádom…
Előbb eszem, aztán kérem
(ha még kérném…!)
tőle a mindennapit…

Nem mosolyog rajtam,
pedig ismeri betéve
szánalmasságom
pontjait "átólcettig"…

Vaskos vagy, Uram, mint
a könyved, de érzékeny is,
akár az azt alkotó
finom, vékony lapocskák!

Köszönöm a húst,
ami megtanított
dadogni e szépbeszéd-versenyen
s hogy hagyod végigrobogni
bennem mindazt a romlást,
amit különben megvetsz
(tudom, nem engem, de azt is,
hogy a kettő
el nem választható…)!

Magamat zálogul kaptam,
mint mindenki más,
de nem törekszem kiváltani,
kitől kérdezzem, milyen
értékű fillért vigyek?

Szépen vetetted el
a csillagmagvakat,
folyton figyelem,
miként csíráznak az éj
szurkos humuszán.
Köszönöm!

(Az öröklét azoké,
akik nem köpnek
vissza anyjuk
méhébe!)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: esteban
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 183
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.3165 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz