Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ezerkilencszázkilencvenegy

, 381 olvasás, Eyewitness , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

reprint - Itt állok most egyedül.
Körülöttem az emberek állnak.
Mindenki siet valami után,
De engem seholsem várnak. -

… Gyengének születtem én,
Kiszolgáltatva mindenkinek.
Sorsom nem magam alakítom,
Mások mondják meg, mit tegyek.

Kezemen, lábamon nehéz lánc feszül,
Kötözve van a testem,
Nem azt teszek, amit akarok,
Mások irányítanak engem.

Törvényeikkel körbefonnak,
Mint indáikkal teszik a fák,
Rabságban élek én,
Mellettem soha senki nem állt.

Pusztába kiáltott szó,
Minden segélyt kérő kiáltásom,
Nem figyel rá oda senki,
Körbezár a magányom.

Megértést keresek,
De csak elutasítást kapok,
A sötét éjszakában,
Úgy érzem, meghalok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Eyewitness
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 236
Jelenlévők:
 · Atime


Page generated in 0.3355 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz