reprint - Itt állok most egyedül.
Körülöttem az emberek állnak.
Mindenki siet valami után,
De engem seholsem várnak. -
… Gyengének születtem én,
Kiszolgáltatva mindenkinek.
Sorsom nem magam alakítom,
Mások mondják meg, mit tegyek.
Kezemen, lábamon nehéz lánc feszül,
Kötözve van a testem,
Nem azt teszek, amit akarok,
Mások irányítanak engem.
Törvényeikkel körbefonnak,
Mint indáikkal teszik a fák,
Rabságban élek én,
Mellettem soha senki nem állt.
Pusztába kiáltott szó,
Minden segélyt kérő kiáltásom,
Nem figyel rá oda senki,
Körbezár a magányom.
Megértést keresek,
De csak elutasítást kapok,
A sötét éjszakában,
Úgy érzem, meghalok.