Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A ridegek ura

, 651 olvasás, Moriel , 1 hozzászólás

Gondolat

Száz arcot láttam,
és ezret éltem,
nekem te ne mutasd.

Naív ábrándokkal,
éles önhiteddel,
nekem te ne mondd el.

Hinni valamiben,
bizalommmal élni,
valahol szánlak.

Világod képeit,
szemecskéd fényeit,
egyszer majd elfedik.

Zengő mámorodban,
csökkent kis agyadban,
te ezt még elhiszed?

Néztem a lelkedet,
nem bántva testedet,
Várlak a karomba.

Fent éltél fellegben,
és jártál mennyekben,
úgyis ide zuhansz.

Majd mikor becsapnak,
semmiért feladnak,
véremmel elöntlek.

Te bízol
és hízol
örömtől büszkén.

Várom a napot,
és addig hagyom,
fürödj önmagadban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Moriel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 308
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 330
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 2.7683 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz