Úton,
együtt veled.
Az őshonos táj
szívébe zárt múltja
sírva mond meséket.
…
Úton,
együtt veled.
Az őshonos táj
szívébe zárt múltja
sírva mond meséket.
A délután
ferde fényében
ősz-ölelt sárgába
borult a lomb.
Elragadott
a képzelet.
Többszáz éves
dübörgést
visszhangzik
a domb.
Halott
török léptek.
Eső-cseppeket
szitált a szél
ahogy kezem
fogtad,
a fellegek alatt
szivárvány született.